* Apacuka Fun Dining & Bar *

csak egy gyors budapesti szösszenet, mert már rég volt ilyen. :)

erősen kell gondolkodnom mikor voltam utoljára étteremben.. valahogy jobban fekszik a street food, ráadásul a tél végi nyomor engem is beszippantott, így meglehetősen indítékgyengén telt az elmúlt két hónap itthon. de mikor lelkileg és fizikálisan is padlón vagyok jó tudni, hogy vannak még barátaim, akik legalább elhívnak vacsorázni. :)

az Apacuka régóta szóban forgott, csak valahogy sosem volt meg a kellő motiváció, hogy a mindig bővülő és szuperaktuális lehetőségek közül pont ezt a helyet válasszuk. az évek alatt többször újragondolták és átépítették, már nem is emlékszem miért akartunk eredetileg ide jönni (talán mert állítólag jó volt a burger..?), de most hagytam magam “rádumálni”.

hozzátenném, hogy az Étterem Hét alkalmával teszteltük a helyet, ami nekem totál out of scope. messziről kerülök minden mass-megmozdulást, mert egyszerűen nem látom az élvezeti értékét zsúfolt térben sorbanállni kajáért, éhesen szembesülni azzal, hogy amit kinéztél pont elfogyott, hőmérséklet, szélirány, ph alatti emberszag és sorolhatnám. jó, ez inkább csak foodtruck meg Dining Guide típusú rendezvényeknél igaz, de a hátsó agyam minden akciós (együnk sokat/jót olcsón) étkezést erre a spirálra kapcsol. aki nem ismer gondolhatja, hogy sznob vagyok.. a valóság, hogy nem vagyok a saját anyagi helyzetem ellensége, de jobban szeretem tömeg és zaj nélkül, az ízekre koncentrálva kiélvezeni amit az adott hely nyújtani tud.

egy Centenarioval indítottam az estét, mert absztinens életemre épp nagyon ráfért egy ital. a vacsorát már borral kísértem (nem emlékszem, fehér volt) és viszonylag új szokásomhoz híven espressoval zártam (lábjegyzet: mindegy mennyi az idő, egy teljesebb étkezés után eszméletlen jól esik egy kávé shot, amitől nem lesz bennem itis).

Kecskesajt mousse, dió kenyér, zöldalma, kamilla méz
kicsit már érdeklődésemet veszítettem a komponált tányérok iránt, de azért az előétel cuki volt. a kecskesajt mindig egy érdekes választás: jellemzően vagy nagyon jó, vagy rettenet. jelen esetben a mousse nem volt túl kecske, de nekem a teljes kompozíció túl selymes-túl lágy-túl semlegesre sikerült.. szóval lehetett volna kecskésebb.

Bárány lapocka, menta, ricottás gombóc, sárgarépa
“ha a bárány is annyira lesz bárány, mint a kecske, akkor jók vagyunk.” :) nem vagyok bárányos, általában kerülöm pont azért, mert még mindig a oneandonly kedvencem Rosenstein báránya (azóta sem ettem hasonlót vagy jobbat). sajnos itt a bárány sokkal bárányosabb volt – kockáztattam és nem jött be, de veszélyesen kell élni – és ezzel már az első falatnál szembesültem. nem hiszem, hogy birka lett volna bárány helyett a tányéron, de számomra tökéletes példa arra, hogy nem mindegy mit mikor honnan hogyan. a köret (meg a bor) némileg javított a bárányízen, de kevés volt ahhoz, hogy kellőképp feljavítsa.

Sajttorta, mango, metazeta
sajnos a Csokoládé pannacotta, sós karamell, zsálya című desszertről aznap már lecsúsztunk, így kizárásos alapon maradt a sajttorta. design tányér, semleges íz, a habcsók volt a legjobb és hivatalosan is keressük a város legjobb sajttortáját (nem ez az).

első benyomásom az Apacukáról, hogy jó helyen van, jó a környezet, van italkínálat, viszont a konyhapolitika biztonságosan sótlan, legyen mindenkinek jó. nemjó. különben sem lehet mindenkinek jó és nem szeretem utó fűszerezni azt, ami a konyháról kijött. minden esetben sokkal többre értékelem a karakteres mellépróbálkozást, aminek jellegzetes ízvilága és lelke van, mint a biztonsági játékos, ezzel nem nyúlunk mellé attitűdöt.

Leave a Reply

Your email address will not be published.