HiGhLightS oF thAiLanD

2011 óta nyafogtam egy ismételt Thaiföld túráért, aminek végre elérkezett az ideje. bár indulás előtt átsuhant az agyamon, hogy mi van, ha az évek alatt nosztalgikusra szépült emlékek elfedik a valóságot.. de ez a kósza gondolat az arcomba vágódó forró levegővel együtt azonnal tovaszállt.

pici offtopic: nem vagyok oda a repülésért. nem rosszullét, sokkal inkább az unalom miatt. egyszerűen nincs az az alvásnak álcázott forgolódás, filmnézés, olvasás, utasok alattomos degeszre-zabáltatása, amivel egy 10+ órás repülőút szórakoztató lehet. nincsen. ezt a kényelmetlen, szükséges rossz állapotot pedig van még (legalább) egy dolog, ami tetézi: a repülőn az emberek nem bombával ölnek, hanem szájszaggal. komolyan felvenném a szájhigiénés ellenőrzést a check-in sorába, mert bizony meg tudja keseríteni a minimális komfortérzetet egy határértéken aluli ph-szuszogás.

++ BANGKOK ++

Bangkokot (sarkosítva) kétféleképpen lehet látni. vagy hátizsákos turista vagy, aki olcsó piák és drága lányok (fiúk) társaságában, többnyire a királyi palota környékén beszívva tölti napjait; vagy gurulós bőröndös fancyluxi, aki egy belvárosi szállodában és a végtelen légkonditengerben windowshopperkedik. a szállásnak választott környék és az érdeklődési kör erősen befolyásolja, hogy mit látunk a városból, mit élünk meg, meddig megyünk el.
szerintem valahol a két véglet között van a tutiság, legalábbis ami Bangkokot illeti, és szeretem hinni magamról, hogy hibrid vagyok, mert szívesen keverem a végtelenül olcsó szállást a felső kategóriás éttermekkel és perverz élvezettel választom a helyi tömegközlekedést a taxi helyett. ha már itt tartunk, ne féljünk a helyi buszoktól: a színvonal olyan amilyen, de működik, vicces dolgokba is bele lehet futni, a thaiok rohadtcukikedvesek és amúgy az egész annyira olcsó, hogy nem fogom fel (csak hogy érzékeltessem reptérről a szállásig taxi 600THB vs. tömegközlekedés 183THB).

mivel a kötelező sightsee körökön már túlestünk, a várost leginkább csak evésre és alvásra használtuk.. és istenem de hiányzott már ez. a thai street foodnál, meg a 7eleven polcain sorakozó valószerűtlenül imádomízű üdítőknél egyszerűen nincs jobb.. képtelen vagyok betelni velük.

SIAM NIRAMIT

ha csak egy show-t nézünk meg, akkor legyen kettő. az egyik a pattayai Tiffany show, a másik pedig a Siam Niramit. olyan színvonal, olyan látványvilág olyan wow wow wow. vonatkoztassunk el a busszal ideszállított és faarccal bámuló kínai turistáktól és csak az előadásra fókuszáljunk, mert az tényleg díjnyertes! nem vagyok híve a megrendezett folklór műsoroknak, de ez nagyon más és az egyik legjobb amit láttam ever.

MAEKLONG

az a bizonyos vasút-piac. egyszerűen csak látni akartam és tényleg jó flash. nem kell hozzá tervezett túra, kisbuszok mennek kb. menetrend szerint. egyedül csak a reggeli és délutáni csúcsra érdemes figyelni, mert azt csúnyán meg lehet szívni a dugó közepén.. 40 fokban egymáshoz izzadva (higgyétek el nem akkora élmény). a piac természetesen tele van minden földi jóval és a környező utcákban is a szokásos mennyei kaja vár, bármerre is megyünk.

DHAMMAKAYA & AYUTTHAYA

mivel a királyi város legutóbb az árvíz miatt kimaradt, most “muszáj” volt megnézni, és mivel pont félúton van, nehogy már kihagyjuk az ufó templomot. ez utóbbira szervezett utak nemigen vannak (vagy csak jófejségből lehúzósan elvisznek arra), ezért érdemes magunknak összelegózni (vonat-taxi-tuktuk kombóban az egész napos templomnézés 886THB/fő volt.. túrák valahol 2500THB-től kezdődtek).

az ufótemplom nem turistáknak van és készüljünk fel rá, hogy kilátszó végtagokkal a szívgörcs határára kergetjük a helyieket, ezért érdemes már a kapuban beöltözni, vagy legalábbis nem elindulni a parkban anélkül, hogy bejelentkeznénk a főépületben, ahol adnak ránk ruhát, ha úgy érzik anélkül érkeztünk. a Wat nyilván ünnepségkor igazán impozáns, de egy csendes délutánon sem rossz.
Ayutthayat senkinek nem kell bemutatni és természetes módon megvan a maga vibe-ja. az állomáson várakozó tuktuk-osokkal le lehet dumálni, hogy mit szeretnénk látni és mennyiért fuvaroznak keresztül a városon (szerintem a legjobb megoldás, főleg hőség idején).

a túrához kapcsolódóan van egy nagyon kedves élményem: az Ayutthaya felé tartó vonaton előttünk volt a konyha és mivel a huzatolás miatt minden ajtó nyitva volt, mikor feldobták a chilit a tűzre az lendületből végigsöpört a fülkén. persze mi sem maradtunk ki a gyors fuldoklásból, de vicces volt hallani, ahogy végighalad az orrba maró chiligőz az embertömegen.. és pont ezek azok a dolgok, melyek egy légkondis vip buszon nem jönnek szembe és amitől annyira szívem csücske Thaiföld.

++ C’MAI & C’RAI ++

jelen utazásban az északi régió volt a lényeg és azt kell mondjam talán ez a legjobb rész. őrületes a különbség a zsongó-fülledt nagyváros és a rengeteg zöldbe települt kisvárosok között. az emberek mentalitása is más,  a klíma sokkal elviselhetőbb és valahogy a kultúra is jobban átjön. ráadásul utolsó nyaralás óta felgyülemlett feszültség, a húzós év eleje és az alap fáradtság után Chiang Maiban érkeztem meg igazán (7eleven előtt, a járda szélén ülve este 10-kor szemben egy Wat-tal kezemben pedig joghurt soda-val).

a régió természetesen Wat-okkal van tele: a csodaország Inthanon, a klasszikus Doi Suthep, valamint a nem is igazi templom, inkább mainstream pokoli műalkotás Wat Rong Khun mind kihagyhatatlan.. de talán mondanom sem kell, hogy az éjszakai piacok a helyi kaják végtelen tárházával felülmúlnak bármilyen kötelező néznivalót.

ELEPHANT NATURE PARK

egyik fő indokom, amiért mindenképp fel akartam jönni északra: az elefántok. a legrégibb spirit animal-om, kivagyok az emberi hülyeségtől és igazán rossz szemmel nézem a turistalátványosságként álcázott kínzásukat. választásom az Elephant Nature Park-ra esett és idő hiányában csak egy napos instant nézelődés volt az óriások között (szerintem kifogtuk a legcoolabb vezetőt – Ole.. olé olé olé), de még a tisztes távolság megtartása mellett is maradandó élmény.

KAREN

a másik fejlövésem elég rég óta a karenek csodás de súlyos terhének szemügyre vétele. persze az igazi az lenne, ha Burmában eltöltenék közöttük egy hónapot, mivel itt csak kirakatbabaként élnek, de a maga – számomra kényelmetlen – módján élveztem a mesterséges faluban eltöltött időt. persze ők a fő látványosság, de a többi összeterelt törzs tagjai is gyönyörűek és eszméletlen fotogének.

ide egy tip: azért szeretem az olcsó szállásokat, mert teljesen megfelelnek alvásra és mert helyiek vezetik.. akikkel aztán össze lehet barátkozni annyira, hogy személyre szabott programokat, fuvarozást és persze árakat tudjunk összehozni. így a végeredmény igazából full extra és még egy pont, amitől Thaiföld a legjobb.

GOLDEN TRIANGLE

az egyik legszürreálisabb mini-tripem eddig. Chiang Raitól 70 km-re található a hármas határ és miután béreltünk robogót neki is vágtunk az útnak. a bökkenő csak ott volt, hogy délután 4-kor indultunk el, így naplementére érkeztünk oda és mivel 7-kor már vaksötét van (meg zéró közvilágítás) izgalmas volt a visszaút. a sötétség teljesen megzavarta az érzékszerveimet (olyan volt, mint éjszaka közepén motorozni, hozzáteszem napszemüvegben) és egy rövid pihenőnél hasított belém az érzés, hogy ezt így, ebben a formában, nagyjából sehol máshol nem vállalnám be: hogy érthető legyen, Mexikóban inkább kerestem volna helyben szállást, ezzel szemben Thaiföldön egyáltalán nincs paraérzés sem, hogy bármi történne velünk útközben.

++ KOH TAO ++

a sok menés és utazás közben (mert még a fele hátra volt) kellett egy sziget, ahol pár napig nem csinálunk semmit. mivel legutóbb Phuket környékét élveztük, most belőttem a másik oldalt. valahogy a nagy szigetek nem vonzanak (egy sziget minél kisebb, annál jobb), így esett a választás Tao-ra. utólag könnyű okosnak lenni, de tapasztalás útján válunk azzá. először is a sziget cuki, de számomra sehol nincs Phi Phi-hez. másodszor ha közlekedni akarunk, akkor csak quaddal, mert a robogó itt szívás. persze egy szavam sincs, mert eszméletlen jókat ettem, bejönnek a “rejtett” beachek és van esti nyüzsi is.. 4 nap chillnek minden szempontból megfelelt.

Thaiföld nekem egy kicsit go home érzés, és azt hiszem ez már nem fog változni. ismét többet láttam és éreztem és még annyi minden hátravan. biztos, hogy nem a közeljövőben (mert most más uticélok vannak kilátásban), de ide amint lehet visszajövök.. mert jó otthon lenni.

Leave a Reply

Your email address will not be published.