finDinG eRneSt

Malajzia kizárólag az életben egyszer must have és amúgy is túl közel van Singaporehoz érzés miatt volt az utazási listámon. valahogy a legelső ázsiai utam óta az uralkodó vallás erősen befolyásolja az érdeklődésemet és ezt a szubjektív szelekciót az instant maláj életérzés csak tovább mélyítette.

van itt maláj-kínai-indiai, viszont olyan arányban keveredve, hogy totál nem érzem az asszimilálódást – messze van ez az igazi multikultitól. vidéken még rosszabb a helyzet, mint a fővárosban és a túl sok hijabot is beleszámítva legrosszabbak az indiaiak. anélkül, hogy rasszistának tűnnék, a mindennapi munka mellett megerősítették bennem a más kultúrával nem kompatibilis mivoltukat. ez van, ők ilyenek, én pedig vendég voltam az országukban (ahol ők is vendégnek tűnnek csupán), próbáltam a lehető legkisebb feltűnést kelteni, de így is eljutottam arra a pontra, hogy biztosan nem megyek Indiába (legalábbis a nagyon távoli jövőig).

az emberi tényezőn túl, ami lássuk be szöges ellentéte a mosolygós buddhista Thaiföldnek, még egy komoly problémám akadt: ez pedig a maláj konyha. túláradó szakirodalom a mennyekig magasztalja, hogy milyen fantasztikus és a nációk keveredése miatt zseniálisan eklektikus a maláj gasztronómia, de nekem végig egyetlen dolog motoszkált a fejemben: elromlott az ízérzékelésem, vagy ezeknek az ételeknek tényleg semmi íze? másfél hét pazar thai gasztrorgazmus után megérkezni ide maga a siralomvölgy. most már teljesen biztos vagyok benne, hogy az élményeinket nagyban befolyásolja, hogy éppen honnan-hova érkezünk, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha én fogom mondani: ide nekem a chilit!

látványra és illatra kívánatosak az ételek, de mintha az illatfelhőben elpárolgott volna belőlük minden, amit a számban kellene éreznem: a fűszeres nem elég fűszeres, az édes nem elég édes, a csípős meg még nekem sem csíp (pedig erre érzékeny vagyok, mert utálom, ha annyira túltolják, hogy a lángoláson kívül nem érzek semmi mást). de Malajzia ilyen, mindenből egy kicsi és csak pont annyi, hogy semmi se legyen elég markáns.

++ PENANG ++

egy bő félnapos utazással jutottunk Koh Taoról egészen Penangig, ahova egyetlen nyomós okom volt ellátogatni: ERNEST ZACHAREVIC.

street art függő vagyok nem titkolom és az ő munkáit az első pillanattól kezdve imádom. mikor elkezdtem szervezni az utazást és rákerestem Kuala Lumpuron kívül mit érdemes megnézni, Google azonnal kidobta az “interaktív” Zacharevic falakat és nem volt kérdés, hogy ezeket mindenképp látnom kell élőben (és Airasia gondoskodott róla, hogy az ide-oda röpködés se legyen probléma).
érkezésünk pillanatától Penang egyenlő lett számomra street art hunting-gal és jó turistához híven fel is kutattam az összeset – mert persze nem csak Ernest van itt. mint kisgyerek a cukorkaboltban, olyan boldogságot, mint élőben látni és megtapizni ezeket a falakat, már rég nem éreztem: full adrenalin, kitágult pupillák, széles mosoly – őrület, hogy találkozni azzal, amit szeretünk milyen flow-ba tekeri az embert.

a világörökség  részét képező GEORGETOWN amúgy sétaméretű és van egy azonnal magával ragadó atmoszférája, amitől fejben rögtön a helyi designüzletekben válogattam a leendő házamba a bútorokat. egy ilyen helyen szívesen élnék, mert jó ide “hazajönni”.. csak az a fene konyha meg etnikai összetétel ne lenne.

Penangon, a nyilvánvaló vizuális ingereken kívül, további két dolgot emelnék ki. az egyik THE CAMERA MUSEUM, ahol nem csak fotóaddiktok tudnak akár több órát eltölteni, hanem amatőröknek is jó kis nézelődős séta, ráadásul elég interaktív is.

a másik BATU FERRINGHI. durván 40 perc buszútra található a központból, a sziget északi részén. állítólag nagyon jók erre a tengeri ételek (tekintve hogy halászfaluról beszélünk), de mi elsősorban a hosszú homokos beach miatt jöttünk ide. ha valaki nem csak másfél napra érkezik a szigetre, ez az egyik legjobb relaxálós hely.

ide egy vicces story, hogy megkísértettem Allahot és egyedül voltam nőként fürdőruhában (mint mondtam, túl sok a hijab), aminek az lett a vége, hogy életemben először beszereztem egy medúzacsípést.. vagy inkább kettőt. semmi komoly és a parti mentők fel vannak szerelkezve ecettel bőven, de a helyzetkomikum mégis nagyon adja.

++ KUALA LUMPUR ++

ha Malajzia, akkor egyértelműen KL. nem vártam sokat, mégiscsak egy igazi üzleti dzsungel, de a hetek óta tartó vidéki életérzés után vágytam már az urbánus környezetre.. plázával, koktéllal, tömegközlekedéssel. sok időt nem érdemes a városra fecsérelni, de három dolgot itt is kiemelnék.

PETRONAS

a legmainstreamebb no.1 spot.. és annyira csúnya, annyira impozáns, és mint kiderült annyira iszlám, hogy már gyönyörű. eléggé tátva maradt a szám, pedig van ennél szebb is, magasabb is, de az a súlyos robusztus üvegornamentika magával ragad és 17 év után is hív, hogy gyere nézz meg belülről és sétálj át a Skybridge-en.

TITIWANGSA

rövid metróútra plusz kb. 20 perc sétára található a park, amire azt hittem sötét éjszaka full para lesz, de a város szerintem egyik legszociálisabb és családbarát pontja. valószínűleg nappal is jól el lehet tölteni itt az időt, de este kellemes nyüzsi volt, ráadásul a skyline magáért beszél.

WILAYAH MOSQUE

kezdem ott, hogy Uber rulz! nem gondoltam, hogy külföldön feltétlenül jó ötlet használni, de az. ráadásul a sofőrünk egy hős.

ha kicsit is érdekel az iszlám – nem is feltétlenül vallási, akár csak történelmi oldalról -, akkor ez a legtökéletesebb hely. én csak körbe akartam rohanni fotózni, de olyat itt nem lehet.. a fotókhoz járt egy minimum másfél órás guide (na ezért hős a sofőrünk, aki közben megvárt, mert nem akart szó nélkül lelépni). megjegyzem az itteniek végtelenül kedvesek, nyugodtak, nem akadnak ki, hogy semmi közöd az egészhez és biztos, hogy nem is fogsz áttérni: átadják az infót, amiből mindenki annyit vesz magára, amennyit akar. engem különösebben nem hatott meg, kizárólag az építészet miatt voltam itt, mert azt kell mondanom inkább 10 növénymintás mecset, mint 1 rémülettől és vértől csöpögő katolikus templom.

Malajzia tapasztalatnak és összehasonlítási alapnak jó volt, de nem hiszem, hogy kedvtelésből gyakran visszalátogatnék.. egyszerűen nem fogott meg zsigeri szinteken, hiába Ázsia. ráadásul van egy kicsit éhes maradtam mellékíze a dolognak, ami sosem jó pont.

Leave a Reply

Your email address will not be published.