++Jiro meets René++

már vagy egy hete meg akartam nézni, de csak tegnap este került rá sor.
érdekes, hogy egy 12 perces összevágott video mennyi utógondolatot ébreszt és milyen komoly eszmefuttatásokat lehet elindítani belőle. egy kicsit bele is megyek a részletekbe, mert az utóbbi időben egyre jobban szemet szúrnak ezek.. és mert fun.

az első dolog amire felfigyeltem, az a kulturális és generációs különbség Jiro Ono és René Redzepi között. szeretek inkább az emberek arcából, mimikájából olvasni, semmint az elhangzó szavaikra figyelni, és igen.. a video elején René látszólag nem tud mit kezdeni ezzel a 90 éves japánnal és a szemléletmódjával, egészen addig, míg meg nem kapja tőle azt a kis stroke-ot, hogy hé haver, igazából tudom én is, hogy ki vagy – az arcán látszik a meglepődés, az érdeklődés, sőt zavarában egy pillanatra még ki is húzza magát.
ezek után felteszi neki másodszor ugyanazt a kérdést (nem értettem, hogy nem figyelt az elején?), álláspontom szerint azért, mert a nyugati világban elképzelhetetlen, hogy a sok polihisztor között valaki egyetlen dolognak szentelje az életét, és abban is legkorábban 50 éves korára érje el a megítélése szerinti mester szintet. el is gondolkodtam, hogy vajon mi pöröghetett le a dán étterem sztárséfjének fejében, aki még csak 37 éves. :) ha őt már most a világ legjobb éttermével kapcsolják össze és teljes rajongást élvez a szakma és laikusok irányából is, hogyan rendezi el magában, hogy még sehol nem tart..?

másrészt ott van a kóstolási kör. mostanában napi Bourdain-en élek, egyre jobban kiveszem a különbségeket, hogy mikor van, amikor valami igazán ízlik neki, és amikor csak udvariaskodik. Jironál tett látogatásakor az utóbbit ereztem az arcán.. és ugyanez a mimika köszönt vissza René esetében is. kicsit olyan, mintha mindenki hatalmas respecttel lenne az öregúr iránt, de nem tudnak mit kezdeni a sushijával. elképzelhető, hogy a kísérletező konyhához és intenzív ízkavalkádokhoz szokott ember ízlelőbimbóit már nem indítja be egy halas rizs letisztult egyszerűsége, de az is lehet, hogy bármennyire el vagyok ragadtatva Jiro tökéletesen koreografált kézmozdulataitól, a Michelin szokás szerint csak túl van értékelve és a Tripadvisor kommentelőknek van igaza, miszerint ez a sushi nem is akkora szám. tapasztalat híján egyelőre szívből elutasítom a második verziót, inkább csak a vita kedvéért futottam át rajta. :)

lehet én magyarázom (ismét) túl a dolgot, vagy egyszerűen mást látok a képernyőn, és nyilván egy összevágott anyagból is csak a felszínt kapargatjuk.. de épp ez a szépsége, hogy nem csak eszünk, de beszélünk is az ételekről (főleg evés közben), és ütköztethetjük véleményünket egy-egy témával kapcsolatban. akárhogy is, inkább nézzétek a videot:

Leave a Reply

Your email address will not be published.