sLOVEnia

Szlovénia 2 éve igazán a szívünkbe lopta magát, ezért csak idő kérdése volt, mikor térünk vissza a gyönyörű kék ég és a burjánzó zöld hegyek közé. mivel idén short tripeket nyomunk, elérkezett a pillanat, hogy belevessük magunkat a méltán híres és közkedvelt szlovén kalandokba.

mivel a 6 órás kocsiút abszolút vállalható, lazára vettük és megálltunk Ljubljanában, hogy a szokásos nyújtózkodás mellett gasztro örömeink is legyenek. mivel több oldalon is ajánlották, választásunk csevapcsicsától elrugaszkodva a Valvas’or lett.

érkezéskor még nagyban esett az eső, kihalt utcákon siettünk az étterem felé, ahol még pont vacsoraidő előtt érkeztünk, így nagyon csendes és nyugodt volt minden. kicsit ugyan alulöltözöttnek éreztem magam, de az étkezésekből is csak én akarok nagyeseményt csinálni, úgyhogy gyorsan túllendültem ezen – amúgy sem érdekel senkit, hogy miben vagy amíg kulturáltan viselkedsz. :)

kései ebédünk a következőkből állt:

libamáj pisztáciával és meleg körtével
zöldborsóleves görög joghurttal
isztriai házi tészta szarvasgombával és pancettával

spárga tempura kecskesajtmártással – zseniális találmány a tempura, nagyjából mindent be lehet bundázni és a spárga különösen ízletes így. először meglepődtem, hogy van spárga, mert nálunk már lefutott a szezon, de mint kiderült itt még nagyban tombol(t) a tavasz. a kecskesajttal rendszerint óvatosan bánok, de ez a selymes mártás mennyeien kísérte a zsenge spárgát, egy igazán finom meleg (vega) előételt sikerült választanom.
hátszín Teran bormártásban – tisztességesen elkészített hús vörösbormártással. nagyon nincs mit kifejteni rajta, mert finom volt, de semmi katartikus.

mivel a két fogással rendesen jóllaktam, éreztem, hogy minimum meg kell kerülni a tömböt, hogy desszertet magamba tudjak tömni.. viszont erőltetni semmit sem jó, így utolsó korty limonádékkal zártuk az étkezést. az eltöltött idő kellemes volt, ár-értékben olyan amilyen, azonban azt hiszem Szlovéniát a hagyományos dolgaiért és ételeiért lehet igazán szeretni.

mivel ebéd közben még a nap is kisütött átsétáltunk a Cacao-ig, ami legutóbb nagyon tetszett. két év valóban hosszú idő, már akkor is felkapott hely volt, mostanra azonban közelít a nemcool szinthez. az biztos, hogy a pincérek kilométerrekordokat döntenek egy-egy műszak alatt, viszont nekem az eső utáni tumultus nagyon nem jött be és valahogy a sütik sem hozták az emlékeinkben élő szintet. teljesen véletlenül rendeltük ugyanazt (a fehér meg piros sütiben a gyengém), de fotón is látszik a különbség.


2012                                                  2014

desszert-kávéval gyorsan végezve és némi korzózás után (mert imádom a ljubljanai kis utcákat) kocsiba vágtuk magunkat és irányba vettük Bovec.

ADVENTURE TIME

legutóbb a zip line miatt tettünk erre kitérőt, ezért valami új kellett.. és azt kell mondjam, sikerült a 3 legdurvább sportlehetőséget kiválasztani (teszem hozzá, nem igazán néztem utána, hogy mire is mondok igent).

első kalandunk: paragliding Monte Lussario felett.. alatt. imádok szabad kezekkel-lábakkal röpködni, így nem volt kérdés, hogy ezt is ki kell próbálni.. és nyilván fokozza az élményt, hogy csodás tájak felett tesszük mindezt. fixa ideám, hogy az én ernyősöm a helyi Heston Blumenthal volt (mármint kinézetre), ezért még coolabb, hogy Hestonnal suhantam a völgy felett. mivel 25 év tapasztalat és jó széláramlatok is adottak voltak, egy kis spiral dive-val oldotta meg a landolást, komoly adrenalintuninggal zárva az élményt (közvetlenül ebéd után és gyomorérzékenyeknek nem ajánlott).

a szlovén-olasz térségben két nagyon szuper helyet találtunk az önként vállalt kalandok közötti ejtőzésre (persze az apartmanunk előtti füvön is szó nélkül beszundítottunk délutánonként). az egyik természetesen a Soca partvidéke. lehet találni füves területeket, de túlnyomórészt nagy fehér kavicsos a part, ami napozásra így is tökéletes. ha túllépünk azon, hogy 2 másodperc alatt lefagy a folyóba lógatott lábujjunk, meg lehet szokni a víz hőmérsékletét (kb. 10°C) és belefeküdhetünk. az biztos, hogy utána sokáig nem lesz melegünk, de így az igazi hardcore.

másik kellemes hely a Lago del Predil tengerszem, Cave del Predil ijesztően vicces bányászfalutól nem messze (ezt is érdemes megnézni sötétben). a tó egyik fele beépült szörfösökkel, éttermekkel a másik fele viszont teljesen kihalt (legalábbis érzetre), simán lehet csendes partot találni csak magunknak. a víz itt sem meleg, de némivel több fürdőzőt láttunk.

második kalandunk: canyoning Globoski Potok-ban. nem ám melegítsünk be, próbáljuk ki életünkben először milyen is az mászni-csúszkálni-ugrálni. nem, egyből mélyvíz – ráadásul jéghideg víz -, egyből magasról vízbeugrálás és 50 méter kötélen ereszkedés. biztos baromira extrém vagyok, mert mindez nem lett volna para, ha nem fagyok át az út harmadánál (sajna nem szigetelt rendesen a védőruci) és lilára fagyott szájjal meg remegő testtel csinálom végig a túrát. így aztán volt némi hezitálás minden izgibb szakasznál, mert nagyon nem akaródzott a hideg vízzel érintkezni.

a vizes túráknak egy érdekes mellékhatása volt, mégpedig hogy rászoktam a levesre. sosem voltam igazán leveses, bár van egy-két nagyonkedvenc, inkább mást eszem. most viszont toltam befelé a hús meg babos káposztalevest. Bovecben egy helyet ajánl mindenki: Gostilna Sovdat. házias konyha, kiadós adagok, teljesen jó árak és nagyoncuki (szerintem google translator) magyar étlap. félelmetesen jól lehet lakni, de a sok sportos embernek ez kell.. meg utána a szundi. :)

már nem tudnám felsorolni miket ettünk, csupa helyi étel – bár a frika kimaradt, ezért mindenképp visszajövök majd -, ami még kötelező, az a reggeli túrós burek-jogurt-kávé kombó. bár én most a jogurtot kihagytam, a burek nagyon rendben volt és egy kisebb szelet is elég, hogy megteljen a poci.. imádom.

harmadik kalandunk: hydrospeed a Soca-n. na mondom mivan.. a rafting olyan, mint egy mini van, a kayak mint egy sportkocsi, a hydrospeed pedig a sportmotor. ez okozta a legnagyobb meglepetést felkészületlenségem miatt. simán azt hittem csak szépen lecsorgunk a folyón, néhol kicsit hullámozni fog, de ennyi. ehhez képest a bemelegítő szakasz után pislogni nem volt időm, sokszor nem is láttam semmit, csak bíztam benne, hogy jól fekszek az áramlaton és nem kenődök rá sziklára. izomlázon és pici bal térd zúzódáson kívül (nem sikerült túl finoman egy átcsúszás) óriási élmény és végtelen büszkeség, hogy végigcsináltam. ezek után bele sem ülnék egy csónakba, mert uncsi.

összegezve ajánlom Szlovéniát mindenkinek, aki szereti a csodás színeket, a friss levegőt, az aktív kalandokat, a barátságos embereket és életem első kullancscsípését leszámítva nagyon szuper mini-tripet töltöttünk a Júliai Alpokban.

Slovenia all in one: 5/5

Leave a Reply

Your email address will not be published.