#BR #♥SP #SheGoesRio #TimeOfMyLife

az egész úgy kezdődött, hogy már Ázsia után tudtam, valahova le kell lépnem a télen pihenni.. ilyen 2 hétre azonban álmomban sem gondoltam volna.. vagyis mint kiderült de igen,  és ettől csak még durvább.
az első utam teljesen egyedül. az első, ahol sokkal több érzést és élményt gyűjtöttem, mint valaha. az első, ahol nem is számított, hogy fotózok-e vagy sem. az első Dél-Amerika. az első Brazília. az első, ami után egy ideig nem utazom mással. :)

0.nap (hajnal 4-es indulás előtti éjszaka)
totál pánik. mégis mi a fenét művelek? mit képzeltem hova megyek? sehova, mert mindjárt lemondom. “neked is csak az kell, hogy érezd nem vagy egyedül.” elengedési parák, néma sikolyok, 3 óra alvás, első flashback: kb. 2 éve álmodtam, hogy a Copacabana-n sétálok és tetoválva van a kezem (bal kezemre most szeptemberben került fel a tetkó).

​chikibim chikibom 1.nap
ha menni kell, hát menni kell. 14 óra repülés. levakarom a burkolatot. “I’m glad that you are small.” majd egy igazán szeretik egymást brazil házaspár.. ezért én is hálás vagyok (kösz karma).
havas esőből a 70%-os páratartalomba bele. SAO PAULO. első névtábla és privát kocsi. no traffic.. itt az ilyen ritka (szívesen karma). check in. zuhany. 11 óra alvás.

2.nap
belassult életfunkciók. lenyom a pára. különben is hova siessek. informatív társalgások (itt mindenki “turista”). kell egy kávé. mára elég lesz csak a hipster-környék.
Coffee Lab (isteni, őrület, felejtsd el az angolt, hosteltől 3 sarokra.. nincsenek véletlenek). végigfestett város. Beco do Batman. akiket Instagramon követek évek óta, most itt vannak előttem (végtelen boldogság, hogy látom).

fülledt meleg. klíma-hajam 1:0. kell egy flip flop. 1 óra Havaianas. 4 pár papucs meg jó fej dumcsi. szakadó eső. pao de queijo (függőség). első tömegközlekedés (erre aztán rászoktam). nem lapos a város és nem akarok több hegyet mászni. Pirajá. escondidinho (muito muito). caipirinha (az első és innentől napi három). bejönnek bizonyos brazil pasik.. főleg akik inni adnak.

3.nap
minden reggel brazil kávé. rohadtjó karmám van, csak eddig sz@rul éltem. walking tour. lehet, hogy a japán vezetőnk brazil, de úgy közlekedik, mint egy ázsiai. az utcán mindenki énekel. az egész város múzeum. Feijoada da Lana (mesés, mosolygós, soulfood.. kösz Bourdain). Parque Trianon. korán bezár a Liberdade (csak a meccsnézés marad 6 után), de ne menj a Centro-ba.. meghalsz. fotóim nincsenek, viszont tracklistem van:

4.nap
na nézzük azt a tűzfalat (O.bra). közben kinyírom magam kajával. I wanna marry sugarcane.  Holy Burger (fekete buci, szaftos, isteni, végem van). downtown. második flashback: valaki szórakozik az agyammal, vagy hol láttam már pontosan ugyanezt?

most vagy soha Mercado Municipal. zsibvásár craziness. Hocca pastel. belepusztulok is megeszem az egészet. SP metro rulz. legközelebb szerezz helyi ismerőst kocsival (van az a séta, ami kilátástalan). este 7 és már #nemmozdulok (nem bírok).
napom háttérzene – nem tudom szavakkal kifejezni mit jelent nekem és hogyan köti a lelkemet SP-hez (és függetlenül attól, amiről valójában szól, nekem nagyon pozitív érzést ad):

5.nap
gyümölcsnap (nem). láthatatlan brazil barátok. Afro Brasil.  csak a zaba. parkban chill. harmadik flashback: júniusban volt egy újabb álmom – park, madarak, én fűben, SP.. pontosan ugyanígy. leégés. Acai Original (+banán+magvak=imádás). japán szájából elhangzó “brazilian technology”. hova lehet még enni. de most komolyan. El Guaton (fogalmam sem volt mit rendelek, de bife a cavalo lett belőle.. meg caipirinha). szabadlábon éjszaka. gyönyörű minden kutya. karácsonyi dekor.

6.nap
mennék és maradnék. goodbye SP. ♥♥♥♥♥ luxi busz. nem bírom abbahagyni az evést. mély és magas. felhőbe burkolt bambuszerdő. alattunk az oceán. 360° dzsungel. magasabb rezgések. hazaküldött érzések. megőrülsz.
PARATY party. argentinok mindenhol. sok mélybarna szempár. ez itt a mediterrán. steak vacsora és Jorge Amado (hello my love). #powerfriday #fucktheworldbackgroundmusic (azóta is ez az ébresztőm):

7.nap
sunshine morning. sok maracuja caipirinha. őrült argentinok. dráma angolok. BBQ yeah. és az egyik legkomolyabb élmény: vacsi után a parton sétáltam és két bárral arrébb élő zene volt meg úgy 20 fő. pár percig csak álltam és hallgattam, mert nagyon kellemes volt, aztán megszólalt ez:

az emberek elkezdtek együtt énekelni és táncolni, egy pillanat alatt olyan vibe keletkezett, hogy kitágult pupillákkal és széles mosollyal élveztem amit látok (és nem érdekelt, hogy miért nincs nálam legalább a telefonom, hogy felvegyem mindezt).

8.nap
meg tudom szokni a semmit nem tevést. csak evés legyen. acai reggeli fulladásig. legjobb barátom a csapos (már előre tudja mit kérek). legjobb kaja a sültkrumpli-olvasztott sajt-bacon (csakis 2 személyes verzióban). pici eső. óriás hőség. a nap amikor véletlenül pina coladat (is) ittam. Paraty hétvége hivatalos háttérzenéje pedig:

9.nap
bírom én a buszozást. jesszus RIO. szakadó eső. lehúzni a lehúzós taxist priceless. biztonságos favela. nagyon nem érzem a várost. lehet nem is akarom. legdrágább-legrosszabb ebéd és caipirinha. de ezt a tévedést be kellett áldozni, hogy helyére billenjen az egyensúly. rohadtfinom fagyi. Havaianas (innentől minden nap). mi mindenre jó az olasz tudásom. fehér vagyok, de nem para. alakul a Rio-érzés.

10.nap
december. napsütés. végem van. teraszon fejem felett nektárt szürcsölő kolibrik és kíváncsian közeledő kismajmok. ♥♥♥♥♥ Sugarloaf. leégés. végtelen komfortzóna. juice juice overdose. üres Copacabana (offseason rulz). Bar do Davi. végre az első istenijó kaja Rioban. serious Sam. itt és most.

11.nap
life in the jungle. éjszakai majmok. hajnali madarak. reggeli favela life. ennél relaxáltabb állapot nincs, teraszon függőágyban hallgatni ezt:

felhőbe burkolózó son of a bitch (Redentor). Copacabana sokkolódás (végignézni pár méterről turisták vs. helyi srácok sikertelen birkózását 2 táskáért nem vicces). real brazilian attitude. túl sok caipirinha. még annál is több eső. Uber rulz. nincs olyan, hogy nyelvi korlát.. főleg ha van google translate. Vidigal. mototaxi. két táska nem akadály és nem gondolsz bele, hogy meghalsz a motoron. kell még egy kör. ennyire felhőben még sosem voltam. csend van. hiányzol. köszönöM, hogy velem voltál.

12.nap
dohos penész rosszullét. Rionak nem tesz jót a túlzott eső. életemet egy páraelszívóért. Ipanema rulz. lázas kóma. esti shopping. banándiéta. brazil kávé meggyógyít.

13.nap
miért nem bookoltam át a repjegyet és léptem le Rioból? utálom a nem tudok mit csinálni indulásra várakozó utolsó órákat. de nem is akarok csinálni semmit. hosszú reggeli. még hosszabb beachlife.  hostelben olvasás. indulás. Uber. városnézés. úgy lavíroznak a mindentárusok az autók között, mintha táncolnának. hiába, a samba a vérükben van.. és minden autóban bossanova szól. de fog ez hiányozni.

hazaérkezés. 30-ból a 3 fokba. papucsban. 24 óra fürdőszobába zárkózás (egyetlen párás meleg hely a házban). deep post travel depression és ez:

muito obrigado.

Leave a Reply

Your email address will not be published.