SinGa(pure)pOre

​Malajzia nem Thaiföld. Singapore nem Hong Kong.
ezzel el is mondtam minden.. bár azért csak kifejetem, mert van sok pro és kontra, highlight meg oneandonly.

HK után Singapore volt a következő mustsee város a listámon. már nagyon kíváncsi voltam és az a durva, hogy pont olyan, mint amilyennek látszik: rendezett, szervezett, kontrollált, végtelenül tiszta.. mondhatni high tech steril.

Kuala Lumpurból VIP busszal (ázsia rulz) érkeztünk vasárnap éjszaka és a jolmegvizsgáltak határátlépés után furcsa érzés kerített hatalmába, ami 5 nap alatt sem múlt el igazán. SG maga a megtestesült ambivalencia a számomra. egyrészt pozitív volt a muszlim Malajzia után egy multikulti környezetbe megérkezni, ahol nem érzem magam pucérnak fejkendő nélkül, valamint szívem csücske a városrendezés meg az építészet, viszont van valami bizarr a széles, kihalt utakban és az emberek kedves, de monoton angolságában.. hajnal 2 ide vagy oda.

hétfő reggel nincs forgalom – hiányoltam is az autókat, azt hittem ünnepnap van -, nincs bűnözés (a prostikat leszámítva), ami érthető miután még a rágózásért is pénzbírság jár, az emberek élik a szabályozott hétköznapjaikat, hogy aztán hétvégente átrepüljenek Bangkokba kitombolni magukat. végtelenül kulturált élet, kulturált szórakozás, tiszta levegő, de még a helyiek is érzik, hogy valami hiányzik. rövidre zárva: mindaz az esszencia, ami a kosszal együtt évtizedek alatt rárakódott Hong Kongra, és azzá a metropolisszá tette ami, hiányzik az utópisztikus, gombaként kirobbant Singaporeból, ami lélektelen, tökéletes, de üres. nem lakták be az emberek, nem járták át az aromák, sehol nincsenek csótányok, nem mesélnek az utcák, nincsenek történetek, nincsen múlt.. az egész város csendben van. pont 50 éve lett független, szépen megtervezték, felépítették, csak még nem használták (eleget).

az egyes kerületek között ugyan van némi különbség, de még Chinatown sem robban az ember arcába – bár kétség kívül itt lehet a legizgibb dolgokat találni és a legjobbat enni. séta közben betévedtünk az indiai negyedbe is, ami gyors kitévedéssel járt (még túl friss volt az élmény, nem szeretem ha bambán bámulnak) és persze ott van a Bugis shopokkal, muszlimokkal, street arttal – igen, Ernest itt is nyomott hagyott és természetesen utánamentem.

SG igazából a tökéletes mainstream. az emberek (ha nem üzleti ügyben) azért jönnek ide, hogy a top attrakciókat végigjárják-nézzék-fotozzák-hazavigyék. ilyenformán én sem lógtam ki a sorból, mert pont ezek az elemek vonzottak engem is ide.. de sajnos azt kell mondjam, hogy bármennyire magávalragadó a kirakat, nincs semmi más az üvegen túl.

MINT MUSEUM

egyre kevésbé vonzanak a múzeumok, sokkal jobban bejön a természetes (vagy épp teremtett) élőkörnyezet, viszont a tematikus dolgok mindig a gyengéim voltak. a Mint egy oldschool játékmúzeum, még magyar vonatkozást is találni, tikkasztó hőségben kellemesen el lehet tölteni 1-2 órát a vitrinek között flashelgetve.

BOTANIC GARDENS

igazi élő dzsungel a monoton dzsungelben. méltán híres, hatalmas területen fekszik és egy teljes napot el lehet itt tölteni. a klímája, az élővilága, az egzotikuma mind őrületesen gyönyörű, azt mondanám, hogy a kedvenc helyem a városállamban.

MARINA BAY SANDS

került amennyibe került, de nincs az az isten amiért kihagytam volna ezt:

persze ezzel ugyanolyan tömegturista vagyok, mint a szálloda vendégeinek 99%-a, akik szintén csak a medence miatt foglalnak itt szállást, de vállalom. az épület szerintem bűn ronda, a szoba kényelmes és a kilátásunk sem volt rossz, de ide tényleg mindenki csak a selfiekért jön.

GARDENS BY THE BAY

ez már sokkal izgalmasabb, főleg hogyha tudjuk miről is van szó valójában. SG információim alapján ez volt a no.1 spot, amiért el akartam jönni ide.. és imádom. ráadásul a sors fintoraként épp egy indiai házaspárnak köszönhettem, hogy feljutottam utolsó körben a sky bridge-re (karma mindig tanít).

ami a gasztronómiát illeti.. miután Singaporenak nincs termőföldje, mindent be kell hozni az országba, ezért jellegzetes, ikonikus ételei sincsenek – legalábbis ha az örökölt maláj konyhát, a curryt meg a Singapore Slinget nem számítom annak. és import ide-oda, valahogy az őrületes színű és ízű üdítők sem jutnak át a vámon (végtelenül középszerű a választék).

másrészt a csótányok hiánya megmagyarázza a felfoghatatlant: Singaporeban nincsen street food. nem eszel az utcán, tehát nem is szemetelsz és itt úgy érzem ez a prio 1. ázsia szívében pedig ez a legnagyobb hiányom és szívfájdalmam. értem én, hogy van itt Michelin csillag meg top 50 étterem, de nem azért repülök 10 órát, hogy francia és olasz ételeket szopogassak.. mindig komoly probléma, hogy kinek mi az egzotikum.

Song Fa Bak Kut Teh

egy régi híres hely, még sorban állás is volt pár percig, de valami nagyon nem stimmelt. meg nem tudnám mondani micsoda, de végtelenül büdösnek és rosszízűnek éreztem a húst a levesemben, pedig nem csak én ettem és rajtam kívül látszólag mindenkinek ízlett. nem vagyok terhes, de a körülöttem ülő elégedett arcok ellenére nem is ajánlom a helyet.

Blu Jaz Cafe

hétköznap, lunchtime, kellett már valami rendes kaja nekem is és szomorú, hogy SG-ban szót érdemel egy teljesen sima európai stílusú ebédmenü (borsókrémleves-laysteak-almáspite-kávé), de akkor ott olyan elégedettséggel töltött el, hogy végre nem vagyok éhes, hogy ez van.

BBQ Box

chinatown egyik főutcáján található ez a klasszik BBQ hely, ami már csak azért is jó volt, mert éreztem a chilit. nagyon hiányoznak nekem a térségben a fűszerek és jó volt végre olyan nyársakat csócsálni, ahol nem csak a natúr sült hús köszönt vissza.

Keisuke Gyoza King

egy rossz, egy mondjuk semleges és egy jó példa után van egy igazi highlight is. életem eddigi top 5 étkezéseinek egyike. nemvicc.

a teljesen jelentéktelen Sentosa kirándulás után (na jó, azért a skyline luge jó buli) belénk hasított, hogy ennénk egy jó burgert. választottunk is egyet a top10 listáról.. csak aztán mikor odaértünk megláttuk a függönyökkel eltakart icipici japán helyet a sarkon. mikor átléptünk a küszöbön tudtam, hogy ez csak jó lehet. egyrészt mert a jó helyek a sarkon vannak, másrészt a felszálló illatok és a pult túloldalán igazi harmóniában mozgó szakácsok, valamint az igazán kedves mosolyok miatt (amiből azért nincs túl sok).

háromlépéses menünk annyira csodálatosan gyönyörű, ízletes, illatos.. gasztrorgazmikus volt, hogy most is mindjárt sírok. pedig csak egy egyszerű gyoza. egészen pontosan: Tonkotsu King GYOZA – Chicken Nanban with Tartar Sauce – Stir Fried Egg with Chinese chives – Rice with Japanese Dry Seasoning (ez az új kedvencem mindenek felett)

gyorsan elénk kerülnek a kis tálak, a tuningoló elemek és körítések a pulton sorakoznak, semmi más dolgunk nincsen csak élvezni minden egyes falatot.. mindeközben pedig a pár négyzetméternyi helyen végighullámzó hümmögések és bólogató összenézések világossá teszik, hogy miért is mosolyog itt mindenki.

Singaporeban simán el lehet tölteni pár napot vagy életet, és a kocka énemet valahol vonzza is ez a rendezettség (meg a rengeteg zöld terület), de mégis hiányérzettel jöttem haza. ha nincsenek hibák, nincs egy kis mocsok és egyáltalán nincs street food (?????) az a hely lehet olajozott gépezetként működik, benne biorobotokkal, de mégiscsak egy kísérleti doboz, aminek hamar szűkösek lesznek a falai.

Leave a Reply

Your email address will not be published.