++the book of life++

sajnos nem minden csak az evésről szól és vannak olyan időszakok az életben, amikor nem esik jól enni sem.

a napokban eltávozott az életből valaki, akit  végtelenül, nagyon szerettem. mivel nincs igazán kivel megosztanom az érzéseimet, gondolataimat, álmaimat (az emberek közönye az ilyen helyzetekben mutatkozik meg igazán – mert senki sem szeret más nyomorával foglalkozni), egoista módon én is csak magammal foglalkozok és egy bejegyzés erejéig adózok a fájdalomnak, dühnek és apránként mélyülő ürességnek.

hiánya nem a mindennapokban fog kiütközni, inkább felbomló családi szeánszok formájában nehezedik majd ránk. már így is rengeteg gyerekkori emlék tódul lelki szemeim elé – olyanok is, melyeken magam is meglepődöm -, és előre látom, hogy ami még valamennyire összekötött a nem túl nagy családommal, végleg elveszett. tudni és szembesülni az elmúlással két külön dolog, én pedig most kaptam egy súlyos leckét arról, hogy előbb-utóbb mind meghalunk.

hiányoznak a spontán szalonnás vacsorák, a születésnapok, a vasárnapi húsvét reggelik, a közvetlenség és a bizalom. hihetetlen felfogni, hogy a videókon beszélő ember hangját soha többé nem hallom, hogy nem lesz több Eji-ölelés és dühös vagyok minden fájdalomért, amit elviselni kényszerült. végül pedig hiába keresem, nem találom sem a túlvilágon, sem az újjászületésben, így a megrázó élmény számomra vallási fekete lyukkal is kiegészült: nincs isten(ek), nincs utóélet, aki meghal meghalt és pont.

inkább bele sem megyek filozófiai mélységekbe, viszont ha már búcsúztatok el számotokra kedves embertől, azért ne felejtsetek el gondolni rá, mert amíg emlékezünk, addig ők is továbbélnek (bennünk).. és nézzétek meg ezt, mert szerintem mind sztorijában, mind látványvilágban zseniális:

Leave a Reply

Your email address will not be published.